Magyar nagydíj saját történet

Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra, hogy meg tud változni az ember hétvégi programja. Hagyományőrzésnek minősül, már 4. éve kilátogatok a Formula1-es Magyar Nagydíjra. Idén is hasonló tervekkel és elhatározásokkal vártam a hétvégét, ám egy nyereményjáték merőben felforgatta a programomat.
A futam hetének első napján már hatalmas készülődésbe voltam mikor kaptam egy telefonhívást, hogy megnyertem az FHM által meghirdetett Forma1-es nyereményjátékot. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy első hallásra nem hittem a fülemnek és így az eltelt idő távlatából sem igazán tudom felfogni mi történt velem. Köszönhető ez a nyeremény súlyának, amely nem volt más mint egy Super Gold belépőjegy a vasárnapi futamra, helikopterrel való utazás a pályára, valamint ami minden forma1 rajongó álma: Ferrari garázslátogatás és egy ebéd a Hungaroringen, mindezt Debreczeni Zita társaságában. A program végül annyiban változott, hogy helikopter helyett limuzinnal mentünk a pályára( amit igazából nem is bánok) Ezt követően már csak pár napot kellett várnom és elkezdődött a nyár legjobb hétvégéje.
A program természetesen már csütörtökön elkezdődött a hivatalos boxutcalátogatással ahova végülis nem látogattunk ki, inkább elmentünk az Andrássy úti Tag Heuer üzlethez ahova Kimi volt a hivatalos vendég. Mire a finn megérkezett már hatalmas rajongótábor gyűlt össze az üzlet előtt, de mi egészen előkelő helyről nézhettük meg kedvencünket. Az ígéretekkel ellentétben Kimi nem osztott aláírást, így végül csak annyira láttuk míg bement a butikba majd közel fél órás látogatás után elhagyta azt.
A pénteki nap természetesen már a Hungaroringen folytatódott. Nagyon vártuk hogy 1 év után ismét meghalljuk az autók hangját és újra átélhessük a forma1 nyújtotta élményt. Az időjárás nagyon kedvező volt. Az első edzést a pálya hátsó részéből néztük végig, majd visszatértünk a már jól megszokott helyre a célegyenes ráfordító kanyarhoz, ahol a legjobban rá lehet látni a pályára. A pályán történő programok után visszamentünk a belvárosba abba reménykedve, hogy a szállodánál láthatjuk ismét kedvenc pilótánkat és autogramot is sikerül szereznünk. 2 és fél óra várakozást követően végül úgy döntöttünk nem várunk tovább így hazamentünk, mert másnap is kemény és hosszú nap vár ránk. A döntésünk végül jó volt, mert Kimi mint utólag kiderült fél 10 kor ért vissza a hotelhez.
Szombat reggel ismét elég korán kimentnk a Hungaroringre, hogy jó helyünk legyen, majd következett a várakozás a program kezdetéig. Megtekintettük a betétfutamokat, majd a forma1 harmadik szabadedzését délután pedig az időmérőt. Nem volt semmi probléma egészen Felipe Massa mai napig emlegetett balestéig. A balesetet követően egy emberként hördült fel az öessze rajongó mikor Felipe nem szállt ki az autóból. A pályán csend honolt és mindenki arra várt, hogy megtudjon valamilyen információt. Sokan a tv előtt ülő ismerőseiktől próbáltak információt szerezni a pilóta állapotáról, de az élő közvetítés sem nyújtott újabb információkat. Még láttuk ahogy Massát beviszik a pályakórházba, majd helikopterrel elszállítják. Az időmérő tovább folytatódott és az időmérő rendszer meghibásodása ellenére a pole pozíciót fernado Alonso szerezte meg. A pályát elhagyva ismét a szálloda felé vettük az irányt, ahol kb. 1 órás várakozás után megjelent Kimi és jó pár aláírást kiosztott. Ezúttal szerencsével jártuk, mert Kimi a mi könyvünket is aláírta. Az estét még a forma1-ben pompázó belvárosba töltöttük, majd nagy izgalommal vártuk a vasárnapot.
Kétségtelenül ez a nap volt a legeseménydúsabb és legizgalmasabb! Egyszerűen hihetetlen volt. Bár a limuzin fél 9-re volt megbeszélve én már reggel 6-kor felkeltem annyira izgultam. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, minden elpakoltam, majd izgatottságomba a házba mászkáltam remegő kézzel és lábbal. Annyira izgultam mintha legalábbis az érettségimre indultam volna. Fél 9 előtt 10 perccel kinéztem az ablakon és pont láttam begördülni a hófehér limuzint a ház elé. A szívem 1 pillanatra megállt: hát kezdődik. Felvettem a táskámat és a Kiminek szánt ajándékot, majd elindultam lefelé. Bemutatkoztam a sofőrnek, aki nagy meglepetésemre nő volt. Csináltunk pár képet az autóval, elköszöntem a családomtól, majd elindultunk Zitáért. Az út nem volt hosszú és én végig az embereket néztem a sötétített ablak mögül akik az autót bámulták. Csináltam pár képet a limuzinba, hiszen nem mindennap ül az ember ilyen autóba. Zita házához érve vártunk kb. fél órát, addig a sofőrrel beszélgettem aki nagyon kedves és közvetlen volt. Megérkezett Zita, ekkor kiszálltam a kocsiból, bemutatkoztunk egymásnak, majd elindultunk a Hungaroringre. Az autóba sokat beszélgettünk, nagyon kedves és közvetlen volt. Viccesen kifejtette mennyire örül, hogy nem vagyok pasi, bár a Shell reménykedett, hogy egy férfi nyer. Megtudtam, hogy ő még nem volt forma1es futamon, de nagyon várja már. Megittunk egy Red Bull-t és miután elmeséltem neki, hogy vele ellentétbe fanatikus száguldó cirkusz rajongó vagyok elkezdtem neki mondani eddigi élményeimet. Készségesen, mosolyogva hallgatott és a következtetést levonta: nő létemre elég sokat konyítok ehhez a sporthoz. :D Utunkat megszakítottuk az M3-as autópályánál lévő Shell benzinkútnál ahol megismertük Melindát a Shell képviselőt és Balázst a fotósunkat, aki megörökíti ezt a csodás napot. Csináltunk pár képet közösen az autóval, majd a limuzinba. Ezután tovább folytattuk utunkat immár Melindával kibővülve. Kaptunk Shell ajándékcsomagot, majd jót beszélgettünk természetesen a forma1-ről és a napi programunkról. Mielőtt Mogyoródra értünk ittunk egy pohár pezsgőt, hogy méltón ünnepeljük meg a találkozást és a napunkat, ami lényegébe még csak most kezdődik. Végig a VIP sávba mentünk, majd Mogyoródon is a sok autó és ember igyekezett a pályára mi itt is elsőbbséget élveztünk. A 7-es kapuig azonban elég lassan haladtunk, de a limuzin még így is kitűnt a sorból. Én kifele néztem a sok embert mire észrevettem hogy 3-4 ember próbálja kideríteni ki ülhet az autónkba. Láttam ahogy integetnek, így én a kezemet az üvegnek nyomtam és visszaintegettem hogy lássák. Észrevették és azt mutatták húzzam le az ablakot és adjak aláírást. Nekem se kellet több lehúztam az ablakot és nagy meglepetésemre miután kiderült, hogy nem vagyok világsztár így is benyújtották a papírt és adtam aláírást a saját nevemmel. Udvariasan megköszönte, majd továbbmentünk! :D Kiosztottam életem első aláírását amit az autóba nagy nevetés követett.
Rövidesen a 7-es kapuhoz értünk ahol szintén megnéztek minket, majd belépve a ring területére gyors fotózkodás után felmentünk a Super Gold tribünre és néztük az aktuális betétfutamot. Meséltem Melindának és Zitának a forma1-ről igyekeztem minden kérdésükre válaszolni. Később ismét útnak indultunk és körülnéztünk az F1 village-be, közbe Melinda elmondta a részletes programunkat. Az idegenvezetőnk a Shell munkatársa háromnegyed 12-re jön a Hungaroringen átvezető hídhoz és ő vezet körbe minket a titkos Ferrari világba. Megnézzük a garázst, beengednek minket a Shell laboratóriumba és megvendégelnek minket a Ferrari motorhome-ba egy olaszos ebéddel. Kimondani és elképzelni is fantasztikus és akkor még nem gondoltam arra milyen lesz átélni. Szinte remegtem annyira hihetetlennek tűnt. Ahogy a program szólt háromnegyed 12-kor a hídnál vártuk a képviselőt. Pár perc múlva megérkezett egy ferraris ruhába öltözött magas férfi aki udvariasan bemutatkozott és gratulált a nyereményemhez. A neve Stuart Humm. Ezt követően kiosztotta a VIP belépőkártyákat és elindultunk a paddock felé. Azt javasolta kezdjük a garázsba a túránkat. A paddockba lépve egyszerűen megmerevedtem. Nem hittem a szememnek, hogy mindaz amiről eddig csak álmodtam valóra válik. A ferrari a paddock végén van, ezért szerencsére sokat nézelődhettem a többi csapat kamionja és motorhomeja között. Fényképezni persze elfelejtettem, de kifelé jövet bepótoltam. Szemfülesen, de bátortalanul lépkedtem a paddockba, sokszor le is maradtam a többiektől, mígnem eljutottunk a Ferrarihoz. A motorhome egyszerűen mesés volt. A másik oldalon ott álltak a Scuderia Ferrari feliratú piros kamionok és én csak annyit tudtam mondani hogy : „Úr isten, én ezt nem hiszem el!” Leginkább ez a mondat volt jellemző rám ezen a napon. Stuart bekísért minket a kamionok közt a garázsba 1 kis folyosón ahol a barátságos ferrari szerelők mosolyogva köszöntek. Én persze továbbra se tértem magamhoz és megkértem Balázst, hogy mögöttem jöjjön ha összeesnék akkor fogjon meg. A boxutcába érve egy szalag választott el minket a garázstól, de mivel kísérővel voltunk ezt az akadályt elég hamar áthidaltuk. Megismertem a Ferrari fotósát aki szintén gratulált és sok képet készített rólunk. A garázs hangulata teljesen elvarázsolt. Sajnos Felipe része teljesen ki volt pakolva még az autója sem volt ott. Átérve Kimi részébe persze tényleg szinte a szívem megállt és akkor éreztem először, hogy könny gyűlik a szemembe a csodálattól. Lehet, hogy ez hisztérikusan meg bután hangzik, de sírni tudtam volna a látványtól és a tudattól hol vagyok. A kábulatból feleszmélve megláttam az oda festett életnagyságú Kimi képet amivel Zita lefényképezett. A kép készítésénél majdnem fellöktem 2 első vezetőszárnyat pedig nagyon óvatos voltam, a szerelők ezért picit forgatták a szemüket de én csak mosolyogtam. Az autó melletti pultnál megláttam 2 ismerős alakot Steve Robertsont és Mark Arnallt akiket szerintem nem kell bemutatni. :D Jeleztem Melindának, hogy szeretnék tőlük aláírást kérni és fotózkodni ha lehet. Sajnos nem tudok angolul, mert világ életembe németet tanultam, ezért Melindával odamentünk a 2 pasihoz. Mark rögtön mosolyra húzta a száját miközben Melinda mesélte neki hogy én nyertem ezt a játékot és ha lehet akkor aláírást kérnék tőlük. Mark kezet nyújtott és mosolyogva gratulált és megjegyezte hogy milyen mázlista vagyok, majd aláírta a Ferraris füzetet amit vittem. Ezt követően Stevenek nyújtottam a füzetecskét és ő is aláfirkantotta. Meg kell jegyezzem egészen szépen írnak, olvasható az aláírásuk. Steve annyira nem volt közvetlen, de mit várjunk tőle: angol! Ezután zavartan Markra néztem és megkérdeztem tőle konyhanyelven hogy esetleg fotót készíthetünk-e?! Ő csak megemelte a kezét és Steve és maga közt helyet engedve beállított maguk közé és átkarolt. A fotó elkészült megköszöntem mindent és már mentem is megnézni a gyönyörű Ferrarit. Egyszerűen hihetetlen volt. Ez az az autó amivel Kimi kb 1 óra múlva versenyezni fog. Tisztes távolságból figyeltem a gépet mikor a ferraris fotós odahúzott a bal első kerékhez és mondta hogy guggoljak le fogjam meg az autót nyugodtan készítnek pár fotót. Ez az amire tényleg nem számítottam. Mindenki csak nézett ahogy készültek a képek én meg el se hittem ami történik velem. Ezután mondta Stuart hogy készítsek még néhány képet és nyugodtan nézzek körül aztán menjünk ebédeljünk meg. Sajnáltam, hogy Kimit nem találtam a boxba, de érthető, hogy dolga van. Ekkora észrevettem, hogy az ajándéka még mindig a kezembe van és mi van ha nem találkozok vele, ezért úgy döntöttem visszamegyek Markhoz és majd ő továbbítja Kiminek. Melindával visszamentünk a 2 férfihoz, majd átadtam az ajándékot és mark megint csak mosolygott (a világ egyik legjobb fej pasija :D) és mondta hogy Kimi nevébe is köszöni biztosan örülni fog neki. Lefényképeztem még Felipe részét, majd csináltunk közös képet a csapattal.
Ezután elindultunk a garázsból, ahol még Stuart megmutatta a gumikat és a kezemet megfogva rátette a gumimelegítőre, hogy nézzem meg hogyan melegítik a délutáni futamra az abroncsokat. Ezt követőn folytattuk az utunkat a motorhomeba. Az ajtó én léptem be először és egy ismerős alakot láttam meg amint éppen kifelé siet. Kimi volt az Mark társaságába. Nem értem Mark hogy teleportálta magát oda, de teljesen elkábultam ismét hogy ott van Kimi. Nem tudom honnan jött az erő de mikor elhaladt mellettem utánaszóltam hogy: KIMI!!! Erre visszanézett és látta, hogy a sapkát tatom felé hogy írja alá, de elmotyogta, hogy nagyon siet (ami látható is volt) és nem ér rá. Én kicsit csalódottan mentem tovább a motorhomeba ahol helyet foglaltunk. A kiszolgálok nagyon kedvesek voltak ásványvizet kértünk és beszélgetésbe elegyedtünk Stuarttal. A home nagyon szép volt. A falakon Ferraris képek voltak és leginkább természetesen piros és fehér volt a jellemző szín. Érdeklődtem Felipe állapotáról Stuart elmondta hogy mostmár itt van a családja is Magyarországon és Stefano Domenical is látogatást tett nála. Az ebédünkre várva megláttam a hatalmas kivetítőn amint a pilóták éppen mennek fel a kamionra a versenyzői parádéhoz. Kimi is ott állt már ezek szerint ezért sietett annyira. :D Ezt követően Stuart érdeklődött milyen eredményre számítok ma Kimitől. Én kicsit játékosan megkérdeztem tőle hogy reálisan vagy amit szeretnék. Visszakérdezett hogy mit szeretnék mire én: 1:Kimi, 2. Kimi, 3. Kimi erre nagy nevetésbe törtünk ki és megjegyezte hogy tényleg fanatikus vagyok. Aztán persze felvázoltam neki reális sorrendemet is, majd elmondta hogy ők kimit 3-4 helyre várják, mire én megjegyeztem hogy biztosan a KERS miatt. Stuart pedig csak nyugtázta hogy igen valóban. Persze én értettem miről beszél, de Zitáék megint csak értetlenül álltak az idegen szó hallatán, mire elkezdtem mutogatva magyarázni hogy miről is beszélünk, majd Stuartra néztem aki látszólag értette miről beszélek még ha magyarul is mondtam majd hozzátette mosolyogva hogy: Perfect!
Ezután megkaptuk az előételt ami pármay sonka volt sárgadinnyével. Érdekes párosítás, de finom volt. Közben láttam, hogy Kimi visszatér a parádéról, de megintcsak eléggé siethetett, mivel kettesével szedte a lépcsőfokokat. Egy pillanatra elfintorodtam, hogy megint nem sikerült elkapni egy fotóra vagy aláírásra. Stuart rámnézett mire én csak viccesen a finn után néztem és megrántva a vállam csak annyit mondtam hogy: hmm Kimi! :D
Az ebédet folytattuk a 2 fogás közt pedig ismét csak a sürgő embereket néztem mikor újabb ismerős arcra lettem figyelmes. Odajött hozzánk és váltott pár szót Stuarttal, majd én felálltam és mosolyogva köszönve neki aláírást kértem tőle! Ő volt Gino Rosato aki szintén utánozhatatlan és egyszerűen csodás figura. Az aláírása sem volt hagyományos, mert kihasználva azt hogy hello-val köszöntem neki ezt írta a papíromra: „Hello” Gino . nagyon jófej és kedves. Vele is készítettem képet, majd megérkezett a főfogás ami természetesen spagetti volt. Leültem és elkezdtem enni (talán kicsit paradicsomosabb volt a kelleténél) mikor Stuart megállított és bennem megfagyott egy pillanatra a vér. Megijedtem hogy jajj mit csinálhattam amit az olaszok nem úgy szoktak, most biztos meglincselnek. Ekkor Stuart elmosolyodott és csak annyit mondott hogy szeretne szólni hogy Kimi is ezt ebédelte mire én visszamosolyogtam rá. Remek, megtalálta a gyenge pontom ekkor még viccesen beszólt mikor megettem az első falatot hogy jah és azzal a villával amivel én eszek de ezt már csak viccből mondta, mire persze jót nevettünk rajta. :D ekkor megjelent egy újabb ismerős: Dave Robertson. Stuart odahívta és hagyta hogy képet készítsek vele valamint aláírást adott. Az ő aláírása már kevésbé kiolvasható. :D Én még mindig nem hittem annak amit átélek és ekkor Stuart beszólt, hogy példát vehetnék Kimiről mert ő soha nem izgul. Picit kételkedve visszakérdeztem hogy soha??? Mire ő magabiztosan rávágta, hogy nem ő soha. Persze ez engem már meg se lepett.
Igyekeztem a nagy sokkba tovább ebédelni, de nem ment olyan egyszerűen mikor Mark odajött hozzánk rámnézett és elkérte a noteszomat amibe írta az aláírást hogy felvigye Kiminek és aláírást ad. Én ehelyett odaadtam neki a Ferraris Kimis sapimat és a filcemet, mire eltűnt vele. Pár perc várakozás után Mark megjelent a sapkámmal ami immár alá volt írva. Ez volt az a pillanat amikor nem bántam meg hogy annyi pénzt kiadtam a sapira és ekkor zártam végképp a szívembe Markot. Még megvárta a reakciómat ami ismét csak könnyes szem volt és egyszerűen nem hittem el mi történik velem. Persze ezután már egy falat nem ment le a torkomon így az utunkat tovább folytattuk. Kimentünk a motorhome-ból és a Shell laboratóriumba mentünk. Ott 2 Shell alkalmazott fogadott minket és mindent elmeséltek az üzemanyag-összetételről és ellenőrzésről. Eközben néha kinéztem az ajtón és egyszer láttam Kimit már a derekára kötött overálba amint a boxba megy, majd kiérve a laborból még készíteni akartam Chris Dyerrel képet, de nagyon elfoglalt volt és így nem sikerült.
Ezután végleg búcsút vettünk a Ferraritól és elindultunk a paddockból. Készítettem még pár képet. Láttam Timo Glockot, le is fényképezkedtem vele, bár nem tudtam megszólítani, mert éppen beszélgetett, majd a Brawn-nál láttam Alex Wurzot.
Stuart visszakísért minket a hídhoz ahol először találkoztunk, még készítettem vele 1 képet és mindent megköszönve elbúcsúztunk egymástól. Visszamentünk a Super Gold Tribünbe és vártuk a futamot. A helyünk a ferrari boksz-szal szembe volt. Nagyon élveztem a futamot és örültem hogy Kimit a dobogón láthatom. :D
A futam után visszamentünk a limuzinhoz ami visszavitt minket a városba. A benzinkútnál elköszöntünk Melindától aki azt mondta a cikk a játékról az októberi FHM-be jelenik meg. Zitával a Le Méridien hotel előtt szálltunk ki és búcsúztunk el.
Ha jövőre nem is ilyen izgalmas és mozgalmas hétvégém lesz, de elmondhatom hogy ez volt életem legjobb hétvégéje és ezt az élményt már senki nem veheti el tőlem. Szinte hihetetlen hogy mindez megtörtént velem, de nagyon boldog vagyok és még a mai napig is beleborzongok ha arra a környezetre és hétvégére gondolok.
Köszönöm mindenkinek aki olvasta! :D

Készítette:Nagy Andrea

Ha kérdésetek van írhattok ha tudok válaszolok. Az is írjon nyugodtan akinek kell az FHM-es cikk, mert nekem megvan scannel-ve
e-mail: redicekimi@freemail.hu

és a látvány kedvéért még 1 kis multimédia! 

Kimi a Tag Heuernél:
http://www.youtube.com/watch?v=HefL_wUOUwM

http://www.youtube.com/watch?v=MUrAoRV5q14

Kimi a Boscolonál szombaton:
http://www.youtube.com/watch?v=YwMfVpHNgDw

és néhány kép a vasárnapi Ferrari látogatásról! (légyszi ne lopjatok, mert nekem ezek a képek nagyon fontosak és én készítettem őket)

http://redice.fotoalbum.hu/index

ha minden jól megy ma jön a 2009es élménybeszámoló is! :D telis tele izgalommal, meglepetéssel és fantasztikus élményekkel! :D

ezt a blogot azért hoztam létre, mert fanatikusan rajongok a forma1-ért és idén már 4. alkalommal látogattam ki a hazai nagydíjunkra a Hungaroringen.
Ebbe az évbe mégis sokkal különlegesebb élményben volt részem, mert a szerencsének köszönhetően látogatást tettem a Ferrari garázsba is. :D de mindent a maga idejébe...
egyelőre beteszem életem első nagydíjhétvégéjének élménybeszámolóját és amint kész lesz az idei hozom azt is!

21.Forma1 Magyar Nagydíj - Saját történet

2006.08.02.(szerda)

Már hétfő óta legalább a szerdát vártam, hogy elkezdődjön az F1-es „banzáj” még ha akkor este csak a jótékonysági focimeccset játszották az F1-es pilóták. Nem szeretem a focit, de amibe F1 van azt igen. Sajnos nem voltam ott élőben, de néztem a tv-be. A meccs végeredménye:11:8-ra nyert a pilótaválogatott.

2006.08.03.(csütörtök)

Na végre elérkezett ez a nap is, amire már május közepe óta várok. Reggel elindultunk Budapestre és ekkor még elég borongós volt az idő, sőt később szakadt az eső is Szegedtől Kecskemétig. Én persze kétségbe voltam esve, de mikor kiderült az idő Nekem is megjött a kedvem. Délután 2-re odaértünk Solymárra (ott volt a szállásunk) és miután átvettem a „formaruhát”(Kimis póló, McLarenes sapi) valamint megtaláltuk a térképen a legmegfelelőbb útvonalat Mogyoródra mert jó másfél óra az út odáig és még bele kellett azt is tervezni, hogy eltévedhetünk elindultunk. De ez nem így történt mert egyből odataláltunk és még parkolót is hamar találtunk magunknak tehát még volt fél óránk kapunyitásig. Ezután felmentünk a 8-as kapuhoz, ahol kivártuk azt a fél órát ami elég mókásan telt. Ugyanis volt előttünk egy kisebb társaság akik már kicsit nagyon nem ittak sokat és mindegyikük (na ezt jó meg aszontam) Ferraris volt csak egy McLarenes akinek kisgyereke volt otthon és venni akart Neki valami souvenirt ezért elment körülnézni és miután visszatért az ajándékkal elég érdekes volt ugyanis egy Ferraris tipegő és kis zokni volt az. Ebből is látszik, hogy a legnagyobb csapat még mindig a FERRARI. Ezt Kimi szurkolóként is ki tudom jelenteni.

16:00 Mogyoród, Hungaroring

Végre beengedtek minket a pályára rögtön fényképeztünk, kameráztunk és rövid ideig idétlenkedtünk a célegyenesbe ezt követően pedig célba vettük a boxutcát. Ott is pontosabban a McLaren garázst, ahol kb. két órát dekkoltunk abban a reménybe, hogy hátha kijön Kimi és tudunk róla akár egy értelmes képet is készíteni és egyszer fel is csillant a remény rá mikor megjelent egy bukósisakos ember (Kimi sisakjába) a tömeg sikított és mindenki fényképezett. Ám nagyot koppantunk, amikor levette a sisakot és integetett, mindenki szomorúan tapasztalta, hogy ez egy szerelő ami már nem is volt olyan érdekese. A remény még akkor is élt bennünk, hiszen még Pedro (De la Rosa) is akármikor megjelenhetett volna, de nem tette sajnos. Pedig rajtam kívül még rengeteg ember akarta látni a csapat két pilótáját. Két óra után meguntuk a várakozást és átmentünk megnézni a többi garázst, de a Ferrárinál annyian voltak, hogy alig lehetett továbbjutni. Végigmentünk a boxutcán és mindössze csak egy pilótát láttunk a tehetséges Robert Kubicát. Fél óra alatt sikerült megnéznünk mindent fényképezkedtünk is. Megbeszéltük, hogy visszatérünk a Mercedes garázshoz és meglepve tapasztaltuk, hogy az addigi tömeg 1/3 része se volt ott. Az addigi kegyes időjárás most nem kímélt minket és elkezdett esni az eső, de mi nem adtuk fel és ottmaradtunk. Akkor már elég mérges voltam, hogy itt már csak az autót, a gumit, a vezetőszárnyakat és az ásítozó szerelőket (Kettőtől van aláírásom!!!) lehet látni. Ezért kénytelen voltam lépéseket tenni az ügy érdekében persze csak visszafogottan. Ezért rövidebb párbeszédet folytattam a biztonsági őrrel aki orosházi volt és megígérte, hogy ha tud szerez Nekem névre szóló aláírást Kimitől, de valószínűleg nem sikerült mert nem jelentkezett később.

Ezután elindultunk vissza Solymárra akkor már zuhogó esőben, de még két dolog miatt félbe kellett szakítani utunkat: Késztetést éreztem arra, hogy lefényképezzem a Safety Car belsejét és, hogy apa lefényképezzen az 1-ső kanyar rázókövén. Hiszen ki tudja mikor lesz erre legközelebb lehetőségem?! Megjegyzem azóta nem is volt…..

2006.08.04.(péntek)

Ez a nap egy nagy punnyadás volt. De nem az F1 szemszögéből, mert sajnos nem tudtunk kimenni a Hungaroringre a csütörtöki kis balesetünk után. Ugyanis csütörtökön mikor hazafele tartottunk a pályáról elromlott a jobb első elektromos ablakemelőnk és pénteken apáék vitték az autót a szervízbe. F1 szempontból viszont érdekes volt:

Az első szabadedzést Kimi Raikkonen nyerte a másodikat, pedig Felipe Massa 0.8 mp-vel elmaradva Kimi délelőtti idejétől. De ezek az idők és eredmények nem számítanak és nem mérvadóak.

2006.08.05.(szombat)

reggel 5:30(kelés)

Hihetetlenül fáradtak vagyunk, pedig holnap hamarabb kell kelni. Ma busszal megyünk ki a pályára és reggel 6:07perckor kell elindulni Solymárról. Éppen kiértünk a buszhoz, de kiértünk. Ez a busz az Árpád-híd Pesti hídfőjéig visz minket, ahonnan ingyenes busz visz tovább a Hungaroringre. Már 6:45-kor az Árpád-hídnál voltunk és azt hittük, hogy csak 7:30-kor indul a busz a pályára (a programot otthon hagytam), de meglepve tapasztaltuk, hogy már 7:00-kor indultunk.

7:45 Mogyoród, Hungaroring

Mogyoródon, a Templom téren tett le minket a busz és a pályáig jó fél óra az út. A 2-es kapun mentünk be és elég nagy sétát tettünk meg amíg elmentünk a számunkra megfelelő helyre, amit végül a célegyenes ráfordító kanyarba találtunk meg. Ez olyan 8:30 fele volt és a hivatalos program 11:00-kor kezdődött tehát el kellett foglalnunk magunkat valamivel. Vittem F1 Racinget és Képes sportot, ezeket olvasgattuk.

Eközben anya a Kampinski fele járt csak úgy véletlenül és látta Jenson Buttont, Takuma Satot és Sakon Yamamotot is bár Kimire pályázott, de nem jött Neki össze sajnos.

11:00 Hungaroring

Progra:F1 3.szabadedzés

Ez a legfantasztikusabb élmény, amikor már három hónapja vársz valamire, mondjuk most arra, hogy meghallj egy F1-es autók hangját…. és most valóra válik. Meghallod, hogy beindítják az autót most éppen egy Toyotát. A másik nagy csoda mikor már a kedvenced autóját látod és hallod (az én esetembe Kimi) amikor ,,rezzenéstelen arccal,, még 200km/h-nál ráhúz 250-300-ig (mint egy igazi jégember). Csodálatos emberek, akiknek az életük a hobbyjuk és a hobbyjuk az életük. Az idő a pályán nagyon jó és az egy órás szabadedzés mintha 5perc lenne. Közbe megtudjuk nagyon nehéz áron, hogy Alonsot megbüntették és így az időmérőn mindegyik idejéhez hozzáadnak 2mp-et, mert sportszerűtlenül viselkedett a pénteki szabadedzésen Robert Doornbossal. A Renault rajongók ennek persze ne igazán örültek. Buttonnal is történt egy kis baleset, mert leégett a motorja ezért a vasárnapi futamon ez 10 helyes rajtbüntetést jelentett Neki. A harmadik szabadedzést Michael Schumacher nyerte. Bár a szabadedzés után ez volt a legkisebb gondja. Amint kiderült a harmadik szabadedzésen a Button balesetét követő piros zászlós szakaszban megelőzte Fernando Alonsot és Robert Kubicát, ezért ugyanazzal a büntetéssel sújtották mint az ifjú világbajnokot.

14:00 Mogyoród, Hungaroring

Elkezdődik az időmérő edzés, amire közel 400 ezer ember várt. McLaren szurkolóként bizalommal fordultam a csapathoz, hogy az első 15 percet „túléljük” izgalmak nélkül. Így is lett simán bejutottunk az első 16-ba. Ezt a szakaszt Massa nyerte. Az 5 perces szünet másodpercek alatt eltelt, de ezalatt kitapasztaltuk az időmérő edzés figyelését a legmegfelelőbb módon. Apa nézte a kivetítőt távcsővel, én pedig a videokamerával filmeztem az élő eseményeket amiket láttam.

14:20 Időmérő edzés, 2. 15perc

Már kicsit félelemmel, de mégis reménykedve a bekerülésre az utolsó részbe ketten apával a Ferrari-szurkolók között néztük az időeredményeket és kameráztuk ezeket a gyönyörű gépeket. Ez a rész sokkal izgalmasabban alakult, hiszen a 2 vb-nek a legjobbnál is jobb időt kellett autóznia. 5 perccel a vége előtt a Renault-rajongókba már tudatosul, hogy Alonso már nem juthat be az utolsó 15 percbe, mert a büntetés nélküli idejével se tudja motiválni a mezőny első részét. De még ott volt a 7-szeres világbajnok aki 2-3 gyorskör után kénytelen volt feladni a próbálkozásokat és mindössze 0,2 mp-vel maradt le a 10. helyről. Ezután még az 5 perces szünet is eseménydúsabb volt, mert jó pár Ferrari és Renault szurkoló elment. Viszont voltak akik még bíztak Felipe Massába és Giancarlo Fisichellába. Jogosan, hiszen nagy esélyük volt még akár a pole pozícióra is.

14:40 Időmérő edzés 3. 15perc

Elérkezett végre az is, ami talán a legizgalmasabb rész, de mindezt megelőzi az üzemanyag-fogyasztós 10 perc, de élőben még ez is király. De mégis az az utolsó 5 perc a legizgalmasabb. Sokáig Felipe Massa volt a nyerő, a többiek csak az „átlagos” köröket autózták. A Renault már akkor teljesen elveszthette a reményt, mert Fisico rémesen lassú volt. De még ott volt a Jégember, aki még megszorongatja Massát és akit én remegő lábbal vártam, hogy kiguruljon a boxból az utolsó gyors körére. Ezen az utolsó körön már a kezem is remegett, de egy pillanatra se vesztettem szem elől hol élőbe, hol a kivetítőn. Közben leintették az időmérőt, de még volt esély, hogy lefagyassza a mezőnyt és ez sikerült is Neki, mert Kimi Raikkonen 1:19.599 idővel megnyerte az időmérő edzést hiába jöttek be még utána autók ezt az időt már nem lehetett verni. Ilyenkor már otthon a tv előtt őrjöngtem volna, de én megvártam a levezető kört, és amíg kiszállt az autóból. Ezután letettem a kamerát és figyelmen kívül hagyva a sok Ferraris szurkolót, akik szinte körülvettek minket szinte örömtáncot jártunk. Kifele a 8. kapun mentünk ki és észrevettem, hogy vasárnap nem lehet ott bemenni a mi jegyünkkel tehát megint fel kell mennünk a 2-es kapuhoz.

Talán az az utolsó kör volt életem legszebb köre, amit láttam Kimitől és a legjobb időmérő is amit láttam életemben. Este még elmentünk a Kampinskihez, de nem láttam egy pilótát sem csak egy Hogo Boss-os autót ami ugye a McLaren támogatója, de biztos szerelő ült benne.

Gyönyörű szombatunk volt és már csak annyi volt a dolgunk, hogy bizakodva várjuk a vasárnapot!.......

2006.08.06.(vasárnap)

reggel 4:30(kelés)

Ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen fáradt és tényleg alig bírom nyitva tartani a szemem. De a reggel 6 órás kapunyitásra oda kell érni, ha arra a helyre akarunk menni amit szombaton kinéztünk.

5:45 Mogyoród

Végre kiértünk a pályához oda akartunk leparkolni, ahol csütörtökön volt az autó, de a biztonsági őrök nem engedték ezért célba vettük az Aquarén parkolóját, de út közbe felvettünk egy német Kimi szurkolót, aki szintúgy a 2-es kapuhoz ment és nem is vittük volna el ha mondjuk a Renaultnak szurkol.

6:00 Hungaroring

Letettük az autót és felmentünk a 2-es kapuhoz, ahonnan elég hamar továbbálltunk és beérve a ringbe szomorúan tapasztaltuk, hogy már egy rakat ember van azon a helyen amit kiszemeltünk magunknak vagyis a rajtrácsnál, de mi még odafértünk. Mostmár csak annyi a dolgunk, hogy mindössze 7, 7 és fél órát várjunk, de mi ez már ahhoz képest a 3 hónaphoz képest és még egy jókedvű igen aktív Ferrari szurkoló is szórakoztatta a rengeteg embert akik még félig aludtak (sőt valakik még aludtak) a jobbnál-jobb beszólásaival:

Pl.: Meglátta a lengyel zászlót és elordította magát, hogy Kubicám adj egy kupicát. Vagy

Akárhogy is fáj Schumi a király mondata, amit nem egyszer és nem kétszer hallottunk.

De fél óra után ő is megunta vagy elfáradt a fene se tudja, de nem tudtunk magunkkal mit kezdeni amikoris olyan 8 óra fele beindult az élet a boxutcába és elsőként a McLaren csapat Kimi autóját kitolva a garázsból a kerékcserét gyakorolta, amit én meg is örökítettem. Nem egyszer és nem kétszer próbálták el (később a futamon kiderült, hogy feleslegesen).Na mindegy, úgy gondoltam felfedező körútra indulok és voltak garázsszerű standok, amiket megörökítettem kamerával és ott szereztem 2 Kimis aláírást. Volt ilyen stand: a Mercedesnek, a Ferrarinak, külön Michael Schumachernek, Red Bullnak, BMW Saubernek, Toyotának, a Renaultnak és egy közös. De ha valaki itt akar vásárolni elég vastag pénztárcával kell odamennie.

Tehát fülig érő mosollyal az aláírásszerzés után végigjártam mindegyiket, de a Mercedeshez többször is visszamentem, mert olyan nehéz volt otthagyni, de sikerült. Elkergetett az eső! Ami a későbbiek folyamán is megkeserítette a napomat, de mindent a maga idejébe. Szóval 9 óra fele visszatértem a helyünkre, ahol apa várt egy fantasztikus ötlettel, hogy Ő elmegy a legközelebbi bevásárlóközpontba és vesz esőkabátot, mert hiába van nálunk esernyő azzal mégis jobban boldogulunk. És otthagyott egyedül a zuhogó esőbe Én meg megnéztem a Porsche Szuperkupát és aGp 2-es futamot, amiről már videofelvételem is van, de nem a legjobb minőségű, mert elég nehéz úgy kamerázni, hogy egyik kezedben az esernyő a másikban a kamera közbe lökdösnek balról, jobbról és hátulról te pedig csúszol előre a sárba. Amúgy a sárral kapcsolatba is van egy gyönyörű élményem: mögöttünk egy kb. 150kg-os ürge állt aki kétszer ki akarta lökni a lábam alólam azzal, hogy elesett és közbe a hajamba akart kapaszkodni és még elvárta, hogy jó pofát is vágjak hozzá. Mindegy apa olyan 12:00 fele visszajött, de talán életem legrosszabb 3 órája volt az amit egyedül töltöttem a zuhogó esőbe na és még az a csodálatos hír amit apa mondott, hogy nincs esőkabát, de vett valami 25m-es takarófóliát amit leteríthetünk magunk alá egy 2x3 m-es helyen, de lehet hogy akkor még sokat is mondtam. Mi akkor már nagyon meg voltunk ázva és sajnos a szél is fúlt és ez volt a nagyobb baj, mert nagyon fáztam. El is gondolkoztam azon, hogy anya mondta hogy hozzam el a McLarenes pulcsimat, de nem hoztam. Ezután ebédeltünk egy cseppet elázott szendvicset és nagy izgalommal vártuk a 12:30-kor kezdődő versenyzői parádét.

12:30 Hungarorin Mogyoród

Még mindig zuhog az eső és így a versenyzői parádé se nagyon élvezhető. A kamionon állnak a versenyzők és mennek egy kört a pályán, de csak az esernyőket lehet látni és néha kibukkan egy-egy ismerős buksi mondjuk a Rubens Barichelloé.

12:45 Rajtrács ünnepség

Szokásomhoz híven megint lemaradtam arról a tökéletes pillanatról mikor Kimi autója kigurul a garázsból, ezt egész hétvégén nem láttam, de most még arról is lemaradtam, ahogy feláll a rajtrácsra. Véleményem szerint a futam az eső ellenére nagyon jól és színvonalasan meg volt rendezve. A pit-girl-ök ott álltak a rajtrácson minden versenyző autója előtt kis térdnadrágba és haspólóba mi meg pulóverbe majd meg fagytunk. A 3.számú McLaren előtt (Kimi) 2 szőke pit-girl állt az egyik a fin zászlót a másik a 3.számú táblát tartotta, ami a finn zászló színeivel volt díszítve. Nagyon jó volt Kimit az első rajtkockába látni amikoris lefagyott az arcomról a mosoly. Ugyanis apa jelentette a legfrissebb híreket: Kimi kiszállt az autójából. Bennem egy pillanatra megállt az ütő és idegbeteg módon apa nyakából szinte kitépve a távcsövet a saját szememmel akartam látni persze ez is meg van örökítve. Szóval Kimi elindult a boxutcába és én kétségbeesve kérdeztem, hogy most mi van?, mi történt? Aztán meglökött valaki és teljesen elvesztettem szem elől, de apa azt mondta, hogy az első garázsba ment be és akkor esett le a kő a szívemről, mert csak bement mérlegelni és Őt követte: Kubica, Trulli, Alonso (őket láttam). Aztán Kimi kis idő múlva visszatért megbeszélte az utolsó simításokat Ron Denissel és visszaült az autójába. Már csak annyi volt a para bennem, hogy elmegy-e a McLaren a rajtrácsról?!

Elindult a felvezető kör és Kimi is elment kisebb füst közepette, de ez Nála már megszokott. Ekkor tudatosult bennem, hogy végre eljött ez a pillanat is amire már május óta várok. A rajt pedig nagyon jól sikerült amit megörökítettem aztán letettem a kamerát és végre élveztem a versenyt. Oké jó és fantasztikus az egész hétvége, de a futam a legjobb, aminek minden pillanatát élveztem és nem csak azért, mert Kimi állt az élen, hanem azért mert egy hatalmas élmény. Ez akkor mutatkozott meg igazán mikor Kimi balesetbe került Liuzzival és kiesett a versenyből. Nagyon elszomorodtam, de igazából nem is tudtuk mi történt, hanem anyával beszéltünk telefonon, aki Solymáron nézte a futamot a tv-be. Úgy döntöttünk apával, hogy elmegyünk szerzünk még Kimis aláírást, ami sikerült is. Miután ez megtörtént elindultunk az autóhoz, mert sejtettük hogyha vége a futamnak hatalmas dugó lesz, de közbe persze figyeltük a versenyt és arra lettünk figyelmesek, hogy De la Rosa „kerget” egy Ferrarit. Ez a Ferrari történetesen a Michael Schumacheré volt. Úgy gondoltuk ennek a csatának meg kell várni a végét, úgy is történt. Én magam se tudtam kinek szurkoljak, hiszen az egyik fél a McLaren a másik pedig a hétszeres világbajnok Michael Schumacher amikor eldőlt a csata Pedro javára, mert Schumacher kénytelen volt kiállni gumiproblémái miatt. Az viszont még mindig vigasztalt Kimi és Schumi miatt is, hogy Alonso is kénytelen volt feladni a versenyt ráadásul a Renault-csapat hibájából (elhagyta jobb hátsó kerékanyáját). Megvártuk, míg leintik a versenyt és egy tehetséges pilóta Jenson Button személyében, aki már mindennél jobban vágyott erre, a levezető kör végén jogosan, (mert akárhogy is nézzük ezen a futamon még az autót is nehéz volt áthozni a célvonalon ráadásul elsőnek) ünnepeltette magát a pódium legmagasabb lépcsőjén mintha mindig ezt csinálta volna. Ezután elindultunk Solymárra, hogy felvegyük anyáékat és elindulhassunk haza. Hihetetlenül fájt a szívem, hogy ott kellet hagyni a pályát, az autókat és ezt az egész felhajtást, de talán a Forma1 azért ilyen különleges, mert számumunkra EGY évbe EGYszer van EGY hétvége, amiről EGY egész éven át lehet beszélni. Erről a hétvégéről mindenképpen. Életem legfárasztóbb, de legfantasztikusabb hétvégéjén vagyok túl, amivel egy álom vált valóra.

Miközben az autópályán mentünk haza tehát röpke 2 órával a futam után én már azon gondolkoztam, hogy milyen módon juthatnék ki jövőre is a Magyar Nagydíjra, mert ha valaki szereti ezt a sportot és az autók hangja számára nem csak ez idegesítő zaj tehát élvezi és eljut egy nagydíj-hétvégére soha többet nem tud tőle szabadulni még akkor se ha:

- A boxutca-látogatáson 2 órás várakozás után se látja kedvenc pilótáját

- Az időmérő nem úgy alakul, ahogy szeretné (Ferrari, Renault szurkolók)

- Reggel 4:30-kor kel, hogy kiérjen a 6 órás kapunyitásra a délután 2-kor kezdődő futamra

- Egész nap ázik az esőben

- Nem a kedvenc pilótája vagy csapata nyeri a futamot,

Mert mindenért kárpótolja az autók szépsége, hangja és a csapatok összetartása azon belül is a pilóták remeksége. Ez volt életem legszebb születésnapi ajándéka. Ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, mert nélkülük ez az álom nem valósult volna meg. Köszönöm anya és apa! Ezek után szerintem nem is kérdés, hogy mit kérek jövőre, de ez már egy másik történet, amit remélem jövőre ugyanígy megírhatok……..

KÉSZÍTETTE: Nagy Andrea (RedIce) :D

2006.08.10.